Bakancslista munkanélküli ördögűzőknek

Ötödik napja vagyok munkanélküli. 

És meg kell mondjam, egész jól csinálom. Egy kicsit féltem tőle-lásd előző bejegyzés- hogy kockásra unom a fejem. De meg kell veregessem jobb kézzel a bal vállamat, egész jól veszem az akadályt. Először is: felállítottam magamnak egy listát, ami segíthet. Nagyjából tartom is magam hozzá. És segít.

Valahogy így fest.

1: Napi szintű testmozgás. Erre azért van szükségem, mert eddig ezt megadta a munka. Tekintve, hogy a genetikai állományom olyan, hogy-idézem Jóapámtól-ha malac lennék, továbbtenyésztenek érte, azaz egy mélyebb levegőtől képes vagyok elhízni, szükséges. Továbbá az ember lelkületének is jó az ilyesmi. Kocogás, nagy séta, edzés, satöbbi. Emmellet igyekszem odafigyelni arra is, hogy mit és mennyit eszem.

2: Napi szintű kimozdulás itthonról a városba. Ez egyrészt, hogy ne savanyodjak be a négy fal közé, másrészt, mert ha nyitott szemmel jár az ember, előbb talál munkát, főleg ha olyan helyen jár nyitott szemmel, ahol előfordulhat, hogy talál munkát. Harmadrészt azért, mert eddig a munka-fáradtanhazaesés-vacsora-fürdés-filmnézés-alvás jellegű hétköznapokon illetve a Magyarországon töltött hétvégéken nem volt túl sok időm magamba szívni új lakhelyünket. Az 1-es és 2-es pont kombójaként gondoltam rá, hogy beiratkozom a helyi konditerembe, ennek egyelőre nem érzem szükségét.

3: Káros szenvedélyek kordában tartása. Nem kell talán külön magyaráznom, hogy az unalom megemelheti az ember cigaretta-és sörigényét. Ezzel aztán mint kiderült nincs baj, mert rájöttem, hogy melóhelyen sokszor csak azért álltam meg cigizni, hogy megállhassak. Kevesebbet bagózom, mióta munkanélküli vagyok.

4: Pénzkiadás mérséklése. Ha az emberfia abba a helyzetbe csöppen, hogy nem keres pénzt, ellenben sok a szabadideje és alapból se a "fogamhoz verem a garast" típus, akkor ez az újfajta helyzet az Ön és környezete anyagi helyzetére veszélyes "f*szságok és hülyeségek" megvásárlására, valamint pénzkiadó időtöltésekre adhat okot. Ömmm, ezen még finomítani kell.

5: Ház körüli teendők elvégzése. Tom Swyer óta tudjuk, hogy "Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.". Szóval, amihez kedvem van, azt megcsinálom. Ez is működik. 

6: Hobbik újrafelvétele. Még fejlesztés alatt, de alakul.

7: A számítógép előtt töltött idő mérséklése. A fácsebúk, az internetes játékok és egyáltalán az internet kis mértékben jó holtidő-kitöltő lehet. Nagy mértékben időrabló és hátrányosan befolyásolja a szociális kapcsolatokat, illetve az első két pontot. Ez is működik.

8: Munkakeresés. Ebben kompromisszumot kötöttem magammal. Csütörtökön megyek a munkaügyre, megtudni, mennyi cigánsegílyt kapok és hogyan tovább. Addig nem foglalkozom vele.

No szóval, egész jól megy, jól ment és terveim szerint jól fog menni mindez. A tegnapi nap aztán időlegesen romba döntötte a terveimet. Persze önhibámon kívül.

Szóval, a tegnapi nap úgy indult, hogy elmentem futni, majd letusoltam és bevettem magam a városba, mert vásárolnom kellett eztazt. 1-es, 2-es pont pipa. Aztán, vásárlás közben valaki, valahogy belecsempészte a hátizsákomba a Diablo 3-mat. Én nem értem. Most írhatnám, hogy nem bírtam ellenállni ennek a kultuszprogramnak, hogy két nap győzködtem magam, hogy a 4-es pont értelmében nem kellene ennyi pénzt kiadni érte és egyébként is, soha nem fizettem még számítógépes játékért és hátha rosszat tesz a 7-es pontnak is, de mit csináljak, valahogy a batyumba került. Ki meg már csak nem dobjuk, ugye...Nem tehetek róla, elhiszitek? Zasszony nem hitte, pedig váltig bizonygattam, hogy így volt. No, hazaértem, kiraktam nagy büszkén a szerzeményemet -értsd, a zsákba belerakományomat- a gép mellé, hogy majd este-ha már így alakult- felteszem a gépre és nekiálltam főzni. 

Dél körül váratlanul felhívott Á. barátom, hogy átruccanna Bécsből végre megnézni kis városunkat. Gyere, mondtam, örülök neked. 

Az összes többi az ő hibája.

Összerittyentettem az ebédet, majd egy laza háromnegyed órás munkával újra konyha kinézetűvé tettem a romokat. Három körül felszedtem Á.-t a vasúton. Hozott bort. Az ő hibája. Igaz én is hoztam. Az is az ő hibája. Aztán adtunk kicsit a 3-mas pontnak idehaza. Majd kimentünk kutyát sétáltatni, aztán bevettük magunkat a városba. Tartottam egy instant városnéző körutat, utána pedig, lévén az időjárás nem túl barátságos, kerestünk egy kellemes beszélgetős helyet. Tullnban három fiataloknak való helyet ismerek: a Burnout Club-ot, -ez egy diszkó, tehát alkatilag nem nekem való,- a Skyline-t, -ez egy nyugis, szép kávézó/söröző, viszont épp zárva volt-, meg a Winzig extra large-ot (szabad fordításban a "Kis nagy hely"), ami nyitva is volt, meg hangulatos is. Ez amolyan kocsmahivatal. Hát ide tértünk be. Aztán elfelejtettük a 3. és a 4. pontot is, főleg a második rund után. Közben Zasszony végzett a munkával és becsatlakozott. Erre muszáj volt még egy rundot kérni, úgyhogy ez meg az ő hibája.
De legalább a tullni szocializálódásunknak jót tett.

Végül hazatámo...ballagtunk, majd Á.-val és a maradék borral közös egyetértésben nekiálltunk feltelepíteni a Diablo-t. Ez eltartott egy darabig, közben áldoztunk a 7-es pontnak. Zasszony eddigre feladta és elaludt. Fél tizenkettő körül felkerült a gépre a hősök és démonok tárháza, hát kipróbálni is kötelező volt. Még a cégtől kaptam búcsúajándékként egy nagy rakat nyalánkságot és mivel a bor kívánta a chipset meg a csokit, bevittük közben egy átlagember napi kalóriaigényének a háromszorosát. 1-es pont, hajrá. Aztán fél egykor ágyba kerültem és ma úgy ébredtem, hogy tudtam, kontraproduktív napnak nézek elébe. 

De ilyen is kell, ez is jár.

 Főleg, hogy nem is az én hibám.