Minekutána az elÅ‘zÅ‘ bejegyzés kapcsán megtanultam, hogy nem szabad nyilvánosan leÃrni a f*ceb**k szót, mostantól „egy ismert internetes közösségi portál”-ról beszélünk. Legfeljebb letörik az ujjam, mire a bejegyzés végére érek. Jó, tudom, ctrl+c-ctrl+v. Vagy a schmitt-gomb.
Szóval, felmégy az ismert internetes közösségi portálra. Bugasanyi Ãrt, hogy este sörözés, menjek velük, a legutóbbi csetbeszélgetés másik résztvevÅ‘jének utolsó „sziá”-ja is az üzeneteket gyarapÃtja. MeghÃvtak a „százezren a baracklekvárfÅ‘zés ellen” eseményre, és egy koncertre, A.L.B. pedig lájkolta az összes bejegyzésemet. Oké, üzenÅ‘fal…blablabla, szerelmesvagyok, esikazesÅ‘, ladaeladó, okosidézet, szemátállatrohadjmeg, blablabla, terhespocak, boldogszülinapot, szakÃtottam, okosidézet, flörtölÅ‘duma, szexifényképöthozzászólással, blablabla, palacsintaleszvacsorára, úgyunatkozom, koncertetakarok, fénykép, blabla…hopp, ez mi volt? Bah, egy sérült gyerek. Olyan ötévesorma kis angyal, szÅ‘ke loknikkal, nagy, sÃrós kék szemekkel. Mindkét járomcsontján egy frissen összevarrt hosszú seb. És a szöveg hozzá, hogy mindenféle göröngyös tárgyat kellene a fejéhez vágni annak, aki ilyet csinált szegénnyel, (persze ez nem egészen Ãgy megfogalmazva), meg hogy osszam meg én is a képet, az szegény népnek okulására. Hogy a kép tegnapelÅ‘tt készült, vagy harminc éve, illetve hogy a kiskölköt bántotta valaki, vagy felhengeredett a biciklivel, arról nincs szó. Fenét hengeredett, vas megyei vagyok. Hömbölödött. De mindegy is, a lényeg, hogy osszam meg, és szüljön sünt, aki bántotta szegényt! ÃœzenÅ‘fal tovább…blablabla, Zsuzsiiszexybaby megváltoztatta a profilképét, dejóvoltategnapiparti, okosidézet, esikazesÅ‘, filmajánló, megintakiskölök..mi? Megint a kiskölök. Aztán még vagy háromszor. Aznap. És az elkövetkezendÅ‘ napokban még jó néhányszor. Mert hogy a csodába’ ne osztanánk meg, hát szegény gyermek…Hogy a kép eredete mi, azt meg kit érdekel.
Mert ezeknek a dolgoknak, persze, ereje van. Ki ne kapná fel a fejét, ha ilyesmit tolnak az arcába? Van egyfajta sokkoló hatása, tehát odafigyelünk rá. A probléma ott kezdÅ‘dik, hogy odafigyelünk, akár akarunk, akár nem. A kérdés, hogy akarunk e? Ki ne szeretné, (egy elenyészÅ‘ kisebbségtÅ‘l eltekintve- akik jobb esetben börtönben, rosszabb esetben szökésben vannak), hogy a kiskölök minél elÅ‘bb meggyógyuljon, vagy hogy egyáltalán és eleve ne is legyen semmi baja? De könyörgöm...ha ezt a fotót csak Ãgy spontán belevágom mások képébe, attól szegénynek nem lesz se jobb, se rosszabb.
A másik megtörtént eset, mikor úgy egy hónapja egy felakasztott kutya képe járta be az ismert internetes közösségi portált, ami mellett két kreol bÅ‘rű, szemre max húszéves patkányeledel vigyorog és mutogat. Na, jött is a felháborodás, meg a nyomozás, és én már azzal a szöveggel kaptam kézhez, illetve géphez, hogy a két srác csempeszkopácsi cigány. Ment is, ihajj, a háborgás, hogy majd Ãgy megkeressük Å‘ket, meg úgy megkeressük Å‘ket, egészen addig, mÃg valamelyik régebbi motoros be nem Ãrta, hogy Å‘ bizony ismeri ezt a fotót, úgy tizenöt éve látta, és Dél-Amerikából származik.
Szóval. A kérdés, hogy kinek, és miért jó, hogy alaptalan, vagy félig megalapozott módon elindÃt efféle brutális fotókat? De azt is el tudom képzelni, hogy ezek a bejegyzések egyszerűen csak mint tengerbÅ‘l a nejlonzacskó, újra és újra felbukkannak, és a hozzájuk fűzÅ‘dÅ‘ sztori a Pletyka Rt védjegye alatt mindig változik. Ismeritek azt a játékot, hogy van mondjuk tÃz ember, az elsÅ‘ kitalál egy random mondatot, tegyük fel azt, hogy "Szeretek horgászni, megnyugtat, és kikapcsol"? Aztán egész halkan belesúgja a következÅ‘ ember fülébe, az a következőébe, és Ãgy tovább, az utolsó pedig elmondja, hogy Å‘ azt hallotta, hogy "Szemetel a kis Pisti, megrugdaljuk, kicsapkodjuk!" No, szerintem sokszor Ãgy működik ez valahogy a neten is.
Vannak-nyilván-olyan megosztásra váró képek/szövegek is, amikkel tényleg segÃthetünk. Bármikor szÃvesen megosztom eltűnt állat fotóját, ténylegesen értelmes figyelemfelhÃvó képeket, szóval olyan dolgokat, amikrÅ‘l tudom, hogy honnan jöttek, és hová mennek. De csak azért körbeszalajtani valamit, hogy megbotránkozást keltsen...
Érdemes talán kihasználni azt a 0,8-1,5 másodpercet, amÃg az ujjunk megkeresi az egér bal gombját, és ráklikkel a "megosztás" gombra, és átvillantani közben a nyakunkra szerelt gombócon, hogy van-e értelme?
Vagy mondjam csak Ãgy póriasan, hogy "ember, ne legyé mán biiiirka!"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése